2. fejezet

Hell teljes tudattal ébredt. Nem történ semmi. Ott volt a vörös-fehérre festett szobája és minden úgy volta, ahogy hagyta. De nem érezte biztonságban magát. Kopogtattak.
-Bejöhetsz - mondta bátortalanul. Mintha az édes halált várná.
Jared belépett az ajtön, és nekitámaszkodott az ajtónak. Hell kitágult szemekkel bámult át Jared-ön. Tomo állt mögötte alsógatyában.Jared nehézkésen, de felfogta hogy mivan.
- Ja igen Ő Tomo, gondolom nem kell bemutatnom - és a háta mögé intett.
Tomo mögül Demetra intett ki, rettenetesen nagy kárörvendő mosollyal.Jared kifordült a szobábol, és némán intett Demetrának aki követte.
Tomo beljebb merészkedett a szobába. Becsukta maga mögött az ajtót.
Még lehetett hallani a lépteket ahogy Dem és Jared elmennek a szoba elől. Hell már az ágy szélén ült.
- Jól vagy?? Kérdezte Tomo és a hangján érzékelhető volt az aggodalom. Hell kis fáziskéséssel de válaszolt.
- Igen jól vagyok!
Tomo közelebb lépett. Hell alig hallhatóan megjegyezte:
- Most még jobban!- Érezte hogy elpirul. Tomo valószínűleg hallotta mivel nagy mosoly jelent meg az arcán. Leült Hell mellé az ágyra.
- Ennek örülök!- még mindig mosolygott és Hellre nézett aki visszanevetett rá.
- Sajnálom, hogy az ajtót…csak … -Hell közbevágott
- Nem gond! Viszont lenne egy kérdésem! Hogy kerültem ide? Vagyis Ti hogy-hogy itt vagytok? De nem azért mert gond... csakhát?? A koncert…. És a Gránátok… és Jared azt mondta „MÁR VÁRTUNK TITEKET”?!!
Tomo elnevette magát.
- Ne aggódj hamarosan mindent meg fogsz te is tudni! Elnevette magát és az ajtó felé vette az irányt. Már félig nyitva volt az ajtó de még egy gyors pillantást vetett Helena kisasszonyra. Hell értetlenül ált még mindig ugyan ott ahol eddig. Tomo elengedte a kilincset és hátrafordult…
Közben Jared és Demetra már a nappaliban voltak. Dem leült az ablakkal szembeni nagy kanapéra miközben Jared továbbment a konyhába. Nemsokára két bögre forrócsokival jelent meg. Odament Demetrához és az egyiket felé nyújtotta, majd leült mellé. Dem belekortyolt.
- Nagyon finom! –de nem érkezett válasz. Pár pillanat múlva
Jared megszólat:
- Szerinted mit fog szólni?
- Még nem kéne elmondani neki. Lehet hogy nem tudná feldolgozni...
A nap nem mondhatni hogy unalmasan telt, mert a fiúk mindent elmondtak a lányoknak a lányok meg csak hallgatták, és jegyzeteltek.Tomo természetesen még most se öltözött fel pedig már délután 4 óra volt.
Hirtelen valami leszakította a tetőtér konyha felöli részét.
- Jééé! Egy óriási erkély! - szólt Tomo.
- Majd kifizetjük... Addigis elviszünk titeket, meg ne fagyjatok.
Tomo már szaladt is a fürdőszobába, és egy vörös-fehér pöttyös törölközővel, tért vissza. A nyakára kötötte, úgy mint valami szuperhősnek, és szaladt az új "erkély" felé.
A többiek is mentek utánna, de akkor már Tomo leugrott.
- Drágám, meg fogsz fázni! -Szólt utánna Hell.
De Tomo már ugrálva eltűnt a fák között az alsógatyában és a csíkos-rózsaszín-barna-masnis zokniban.
A csapat másik fele leslityant az emeletről, megkeresni Tomot aki már szinte repült a messzeségben ahol már lassan tajga erdő lesz, ha a gázt nem nyitják meg.
Marilyn Manson állt gránáttal a kezében a házzal szemben.
- Ez meg mit keres itt?!
A lányok tisztán emlékeztek rá: Marilyn Manson a Mars egyik legnagyobb ellensége. De attól még Demetra rettenetesen imádta. Ezért próbált közelíteni hozzá. Nem éppen barátságosan. Lehet hogy csak Manson stílusát vette fel. Az az igazság hogy Manson veszélyeztetve érezte magát, mert Demetra teljes erőbedobással futott felé. De szerencsére le tudott fékezni.
- Adsz egy ótógrammot?
- Húzz innen kis PECS.
- Én is szeretlek. - és Demetra belerugott oda. Oda középre.
Eközben Jared már hívta is a biztonságiakat. Természetesen sehol nem voltak.
- Siess Demetra mennünk kell!! Csak egyszer hagyd már azt az idiótát!!- kiabálta Helena.
-TE ITT MARADSZ!!!! –kiabálta Manson és elkezdte fojtogatni Demet.
Demetra akárhogy próbált ütni, rúgni nem tudta. A többiek nem néztek hátra csak a buszhoz siettek, Dem nem bírt kiabálni már a levegője is elfogyott.
Helena nézett hátra először
-NE!!!... SEGÍTSÉG!!... DEM!!....TOMO!!!!..- kiabálta teljes torokból Hell miközben futott Demetra felé. Manson felkapta a fejét és elengedte Dem nyakát, de csak annyi időre míg egy újabb gránátot dobjon a segítség felé. Szerencsére nem volt túl pontos dobás de Hell mégis elesett, ekkor elfutott mellette Jared már elég feszülten. Tomo kicsivel mögötte de ő megállt Hell mellett odaugrott felsegítette és futott tovább bár elég nehézkesen hogy ott kellett hagynia. Jared odaért egy elég jól irányzott rúgással leszerelte Mansont. Elájult. Felkapta az eszméletlen lányt és elég lassan de elindult vissza a buszhoz. Tomo ottmaradt, de pár perc múlva jött. Eltűnt róla a zokni. Visszafelé is rohant és megállt Hell mellett. Jared és Demetra már a busznál voltak.
-Jól vagy?? –kérdezte Tomo miközben lekapta magáról a törölközőt és elkezdte törölgetni a vért Hell lábáról
- Tudtam hogy kelleni fog. – Helena elvigyorodott és mint mindig most sem mutatta a fájdalmat.
- Jól vagyok!!- mondta kicsit magasabb hangon –Hova tűnt a zoknid??- kérdezte vigyorogva miközben már csak a port söpörte le magáról.
- Egy kis emlék. - válaszolta játékosan.
Elindultak a busz felé. Hamar odaértek, de alig hogy beszálltak már indult is. Demetra már magához tért, és Jared egy pohár narancslével állt mellette.
-Bocs de csak ez van!
Demetrának nehezére esett válaszolni de megköszönte, még beszélt egyet Hellel és még mielőtt elaludt volna Jareddel meg Tomoval néhány szót szólt majd már aludt is. Helena is aludt pont úgy mint Tomo. Jared egy darabig még dolgozott valamin de hamarosan már ő is aludt. És a busz csak haladt előre a háború közepén.

Másnap a lányok egyszerre ébredtek, már reggel volt Jared a gitárja és sok papír mellett ült valószínűleg új dalon dolgozott, Tomo is ott ült mellette ő is gitárral a kezében. Egyikük sem vette észre hogy a lányok felébredtek. Néhány perc beszélgetés után közösen odamentek a srácokhoz.
Hell leült Jareddel szembe.
- Hol van Shan?
- Egy kávézóban.
- És most hova?
- Hova szeretnétek? Bevásárlóközpont?
- Nem vagyunk plázamacskák. Meg amúgy is. Fotósok. Nem zavarna? - gyanakodott Hell.
- Ha ilyen kisasszonyokkal vagyunk, mi lenne a probléma? - válaszolt édes mosollyal Tomo.
A lányok befogták, és vigyorogtak mint a vadalma. Bár féltek. Sose voltak ilyen felhajtásban amilyen rájuk várt. Vagy amilyenre számítottak. Nem tudták elhinni hogy itt a semi tundrán hol van a pláza.
Jared írta tovább a szöveget, amit nem akart megmutatni a lányoknak. Tomo meg behangolta a gitárját, és pengetett. Így eléggé unalmas lenne a történet, hacsak nem támadna rájuk egy óriási Sahanimal! Nem nem ez csak Demetra fantáziája.
Megérkeztek. A lányok félve leszálltak a buszról körülnézve, hol vannak a lesifótósok.
Tomo mosolygva szólt: - Ha megadjátok nekik, amit kérnek akkor megkapjátok a képeket.
- Úgyérted, hogy...?
- Pénz.
Beléptek az óriási épületbe. Tele volt mozgólépcsővel, meg egy óriási szőkőkúttal. Fenntről sok kis égő nyúlt le kialakítva rengeteg formát.
- Játszunk. - mielött a lányok beleszólhattak volna, folytatta. - Bújócskát. Kaptok 10 percet, hogy elbújjatok. Mi elindulunk, és megkeresünk...
- És ha megvagyunk? - kérdezte Hell reménykedve.
- Mire számítotok? Csókra? Nekünk megfelel. - Mondta Tomo amerikai vigyorral.
A lányoknak elakadt a szava. Nem tudták hogy ujjongjanak, vagy ugorjanak a nyakukba.
- Óra indúl, hajrá!
Jared elkezdett inteni a mozgólépcső felé, és a lányok külön utakon elindultak, legalábbis a két fiú ezt gondolta. A lányok egy kis taktikai megbeszélést tartottak. Gyanakodtak de úgy voltak vele már így is jól jártak. Megbeszélték ki hova fog bújni és mennyi idő után jönnek elő. Izgultak nagyon nagyon de egyikük se mondta el.
- Szóval akkor te mész a játékokhoz én meg a ruhákhoz. Ok? –kérdezte Demetra
-Rendben!
Elindultak ekkor Hell hátrafordult és Demetra után kiabált
- Vigyázz magadra- mondta mosolyogva. A válasz egy mosoly ésegy fejrázás volt.